Tegnap megkérdezték tőlem egy társaságban, hogy mi a legjobb hely a világon. Én nagy utazó vagyok, már több mint 26 országban jártam, mégis azt mondtam, hogy az alkoholelvonó intézmények.
Az élet nem volt mindig rózsás, pár évvel ezelőtt durván alkoholista voltam és nem tudtam egyedül megbirkózni ezzel, ezért utána néztem milyen alkoholelvonó intézmények vannak hazánkban, és szerencsére találtam is egy jót.
Ez volt a hely, ahol a legtöbbet kaptam.
28 napot töltöttem bent és azalatt megtapasztaltam milyen saját magam legsötétebb és leggyengébb oldala. Ennek ellenére a Felépülők szakemberei olyan türelemmel és kedvességgel fordultak felém, amit korábban sehol nem tapasztaltam, hiába jövök jó családból. Bármikor számíthattam rájuk és nagyon változatos programokat is szerveztek. Arról nem is beszélve, milyen szakértelemmel rendelkeztek.
Voltak csoportos foglalkozások, és beszélgettek velünk csak simán kettesben is, hogy jobban rálássunk az egyéni okokra, amik ide vezettek. Ezen felül kirándulni is mentünk a környékben, ha az időjárás engedte.
Számos barátra is leltem bent, kettejükkel azóta is tartom a kapcsolatot. A közös szenvedés, majd a közös fejlődés összekovácsolt minket.
A módszerek, amiket ott tanultam még ma is hasznomra vannak, úgy begyakoroltatták velünk őket, hogy már talán örökre beleivódtak az emlékezetembe. Ennek viszont örülök, mert ezek segítségével sokkal könnyebben veszem a hétköznapi akadályokat is.
Ott megtanultam, hogy uralkodjak a vágyaimon
Nem véletlenül nem ittam azóta egyszer sem alkoholt, megtanultam a leckét, és nincs is szükségem már rá ahhoz, hogy jól érezzem magam. Mindegy merre jár az ember a világban, mennyi szépséget lát, ha szenvedélyei rabja, sosem tudja meg, milyen az igazi boldogság.